A jövő évi világbajnokságot először rendezik meg 48 csapat részvételével, házigazdája az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó lesz. A létszámbővítés főként a felzárkózó kontinenseket érintette, így egyrészt joggal tarthatunk a mezőny minőségének, és ezáltal az egyes mérkőzések színvonalának felhígulásától, másfelől a létszámemelés által könnyebben juthattak ki a tornára olyan kis országok nemzeti csapatai, amelyek korábban álmodni sem mertek volna a vb-részvételről.

A FIFA döntése értelmében 13 helyett 16 európai válogatott vehet részt a tornán, az afrikai kontinenst képviselő csapatok számát ötről kilencre vagy tízre emelték, míg Ázsiából az eddigi négy vagy öt kijutó helyett immár nyolc vagy kilenc ország szerepelhet a pótselejtezők függvényében. Észak-Amerikából a három rendezőn kívül további három válogatott automatikusan, még két résztvevő pedig interkontinentális pótselejtezőn harcolhatja ki a részvételt. A dél-amerikai kontinens az eddigi négy helyett immár hat automatikus résztvevőt delegál a tornára, a hetedik pedig ugyancsak pótselejtezőt vívhat. Mindemellett az óceániai első ugyancsak kvótát kap, a másodikra pedig pótselejtező vár.

Az első, 1930-as világbajnokságot kényszerű okokból még csak 13 csapattal rendezték meg, később 1958-tól 1970-ig 16, majd 1994-ig bezárólag 24 csapat vett részt a vb-n, míg 1998-tól a legutóbbi, katari tornáig 32 csapat versengett a viadalon.

Legalább négy újonc biztosan lesz a világbajnokságon

A 48 csapatos mezőnyből jelenleg 42 válogatott kiléte ismert, közülük négyen vesznek részt történetük során először a világbajnokságon.

Miután a három rendező automatikusan résztvevője a 2026-os vb-nek, az észak- és közép-amerikai térségben komoly esély mutatkozott arra, hogy a három automatikusan kvalifikáló helyre és a két pótselejtezős pozícióra meglepetéscsapatok is odaérjenek. Alighanem az egész vb-kvalifikáció – eddigi – legnagyobb szenzációját Curacao kijutása szolgáltatta, miután a Karib-tenger déli részén, Venezuela partjai közelében található szigetország válogatottja veretlenül abszolválta a CONCACAF-zóna selejtezőinek mindkét szakaszát, és megnyerte csoportját.

Curacao 155 ezer lakosával a legkisebb populációval rendelkező ország, amely valaha részt vett labdarúgó-világbajnokságon.

A 444 négyzetkilométer területű sziget sokáig holland fennhatóság alá tartozott, 2010. október 10-ig a Holland Antillák része volt, de egy népszavazás eredményeként a Holland Királyságon belüli társult állammá vált. Curacao önálló országként csupán negyedik alkalommal vett részt a vb-selejtezőkben.

Hasonlóan nagy szenzációt okozott a Zöld-foki Köztársaság történetének első vb-kvalifikációja. Az országot tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja, amelyek a középső Atlanti-óceánban, Afrika legnyugatibb pontjától, a Zöld-foktól 570 kilométerre nyugatra fekszenek. A tíz sziget együttes területe alig haladja meg a négyezer négyzetkilométert, vagyis valamivel kisebb, mint Győr-Moson-Sopron vármegye területe. A szigetcsoportot összesen 525 ezren lakják, náluk kisebb vb-résztvevő – Curacao mellett – csak Izland volt 2018-ban (350 ezer fő). Az állam 1975-ben békés körülmények között függetlenedett Portugáliától.

A helyi labdarúgó-válogatott 1986 óta tagja a FIFA-nak, a 2002-es vb-selejtezőkön vett részt először, azonban egészen eddig a világbajnoki szereplés közelébe sem került.

Az Afrikai Nemzetek Kupájára is csak négy alkalommal kvalifikálta magát: 2013-ban és 2023-ban a negyeddöntőig, 2021-ben a nyolcaddöntőig jutott, 2015-ben viszont már a csoportkörben búcsúzott – a 2025-ös tornára pedig ki sem jutott, jövőre azonban a világbajnokságon mutathatja meg magát. A történelmet író csapat tagja a Puskás Akadémia alkalmazásában álló Laros Duarte, valamint a Fehérvár/Videoton egykori meghatározó játékosa, a mostanában a portugál másodosztályban futballozó Stopira is.

Az ázsiai térségből az előző AFC Ázsia-kupán döntőt játszó Jordánia és az immár Fabio Cannavaro által irányított Üzbegisztán egyaránt története első világbajnokságára készülhet. Jordánia 1986 óta eddig mindannyiszor sikertelenül próbálkozott a kvalifikációban, ezúttal 15 mérkőzésen mindössze két vereséget szenvedve ért révbe. Az egykori szovjet utódállam rendszeres szereplője a kontinensbajnokságnak, az ázsiai tornán eddig egy negyedik helyig jutott (2011), míg a vb-selejtezőkben 1998 óta szerepel. Az üzbégek a kvalifikáció mindkét szakaszában Irán mögött végeztek csoportjuk második helyén, megelőzve például az előző világbajnokság házigazdáját, Katart.

A pótselejtezőkből további elsőbálozók jöhetnek

Jövő márciusban Mexikó ad otthont a hatcsapatos interkontinentális rájátszásnak, ahonnan még két ország kvalifikálhatja magát a világbajnokságra. A minitorna mezőnyében két olyan csapatot találunk, amely még soha nem szerepelt a vb-n. A jelentős holland behatással bíró Suriname az utolsó fordulós vereségével maradt le az automatikus kijutásról, míg Új-Kaledónia az óceániai döntőt vesztette el a nála sokkal erősebb Új-Zéland ellen.

A Dél-Amerika északi részén fekvő Suriname 1962-től Holland Guyana néven versenyzett, az ország mostani nevén 1978 óta méreti meg magát a selejtezőben, most először került kézzel fogható közelségbe egy világbajnoksághoz.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az évek során Hollandia megannyi suriname-i származású klasszist vonultatott fel, mint például napjainkban Virgil van Dijkot, Denzel Dumfriest, Georginio Wijnaldumot vagy a Kluivert család tagjait.

A Franciaország tengerentúli területeihez tartozó Új-Kaledónia válogatottja csak a 150. helyen áll a FIFA-világranglistán, így jóval szerényebb játékerőt képvisel, mint a rájátszás többi résztvevője. Alighanem ők az esélytelenek nyugalmával utaznak a mexikói tornára.

Az európai pótselejtezőkben résztvevő 16 válogatott közül Albánia, Koszovó és Észak-Macedónia lehet vb-újonc. Az albánok az előző három Európa-bajnokságból kettőre kijutottak, világbajnokságon azonban még soha nem jártak, a nemrég függetlenedett koszovóiak csupán most harmadszor vesznek részt a vb-selejtezősorozatban, míg az észak-macedónok eddigi egyetlen nagy tornája a 2021-es Eb volt.

Régen látott ismerősök

A korábban valaha világbajnokságon szereplő csapatok közül a leghosszabb idő után Haiti jutott ki újra a tornára. A karibi ország válogatottja eddig először és utoljára az 1974-es vb-n szerepelt, akkor háromból három vereséggel és 2-14-es gólkülönbséggel búcsúzott a csoportkör végén. Ezúttal úgy jutottak ki, hogy biztonsági okokból több mint négy éve nem játszottak hazai pályán mérkőzést. A CONCACAF-zóna selejtezőjének utolsó, harmadik szakaszában az előzetesen esélyesebbnek tartott Hondurast és Costa Ricát utasították maguk mögé, így 52 év kihagyás után tagjai újra a vb-mezőnynek. Már az is biztossá vált, hogy a 2026-os világbajnokságon nem lesz náluk hosszabb idő után újra kvalifikáló csapat.

Az európai vb-selejtezős mezőnyből Norvégia, Ausztria és Skócia mind 28 év után vesz részt ismételten a tornán, mivel 1998 óta egyikük sem tudta kvalifikálni magát a világbajnokságra. A skandináv válogatott százszázalékos teljesítménnyel nyerte meg csoportját – oda-vissza három-három góllal legyőzve a négyszeres világbajnok Olaszországot. A norvégok a 2000-es Európa-bajnokság óta egyáltalán nem kvalifikálták magukat nemzetközi tornára, velük ellentétben a legutóbbi vb-részvételük óta az osztrákok az elmúlt három, a heroikus küzdelemben kijutó skótok pedig a legutóbbi két Eb-n képviseltették magukat.

A pótselejtezőkben érintett válogatottak között is találhatunk még lehetséges nagy visszatérőket. A négycsapatos afrikai rájátszást Kamerun és Nigéria búcsúztatásával megnyerő Kongói Demokratikus Köztársaság utoljára – Haitihez hasonlóan – 1974-ben vett részt a világbajnokságon, még Zaire néven. A hajdani kétszeres ANK-bajnok együttes az elmúlt években újra bizonyította, hogy helye van a legjobb afrikai csapatok között – 2015-ben harmadik, 2023-ban negyedik lett a kontinensbajnokságon. Az interkontinentális pótselejtezőn kiemelt lesz, vagyis elég egyetlen meccset nyernie a kijutáshoz.

A további még versenyben lévő csapatok közül a pótselejtezőben kiemelt Irak, valamint Észak-Írország 1986, Bolívia 1994, Jamaica és Románia egyaránt 1998, a mieinket drámai küzdelemben búcsúztató Írország és Törökország pedig 2002 után lehetne újra ott a tornán.

Őket ezúttal nem látjuk

Nem lesz ott a világbajnokságon az afrikai labdarúgás két mindenkori meghatározó válogatottja, mivel Kamerun és Nigéria egyaránt csak második lett a csoportjában, a pótselejtezőben pedig nagy csatában mindketten alulmaradtak a Kongói Demokratikus Köztársasággal szemben. A nyolcszoros vb-résztvevő „szelídíthetetlen oroszlánok” 2018 után maradnak ismét távol az eseménytől, a hatszoros vb-szereplő „szuper sasok” pedig egymást követő második alkalommal buktak el a kvalifikációban.

A három rendező selejtezőtől való távollétében óriási meglepetésnek számított, hogy a CONCACAF-térség negyedik legerősebb válogatottjának tartott Costa Rica még a pótselejtezőt sem érte el. A mexikói Miguel Herrera által irányított együttes a harmadik szakaszban egyetlen mérkőzést tudott megnyerni, és bár csak egyet vesztett el, hét pontjával mindössze harmadik lett Haiti és a szintén lemaradó Honduras mögött.

Costa Rica az előző hat világbajnokságból ötször ott volt, 2014-ben egészen a negyeddöntőig jutott.

Az európai térség eddigi legnagyobb lemaradója Szerbia, amely a kerete minősége alapján akár a legjobb válogatottakkal is felvehetné a versenyt, azonban az utóbbi időben egyik szövetségi kapitány sem tudott megfelelő csapategységet kialakítani a játékosok között. A szerbek a legutóbbi négy vb-szereplésük alkalmával nem jutottak tovább a csoportból, ezúttal pedig a főtáblán sem lesznek ott.

Természetesen a pótselejtezők függvényében még lehetnek további neves európai lemaradók. Egyelőre a szerbek mellett érdemes kiemelni, hogy a 2004-es Európa-bajnok Görögország sorozatban a harmadik világbajnokságától marad távol, nyeretlenül zárta a kvalifikációt a 2010-es szereplése óta negyedszer lemaradó Szlovénia, míg az 1994-es vb-negyedik Bulgária mára a kontinens leggyengébb csapatai közé süllyedve csak öt vereség után aratta egyetlen győzelmét a selejtezőkben.

A 2026-os világbajnokság eddigi résztvevői térségenként:

Afrika: Marokkó, Tunézia, Egyiptom, Algéria, Ghána, Zöld-foki Köztársaság, Dél-afrikai Köztársaság, Elefántcsontpart, Szenegál

Ázsia: Japán, Jordánia, Irán, Koreai Köztársaság, Üzbegisztán, Ausztrália, Katar, Szaúd-Arábia

Dél-Amerika: Argentína, Ecuador, Brazília, Uruguay, Paraguay, Kolumbia

Európa: Anglia, Franciaország, Horvátország, Portugália, Norvégia, Németország, Hollandia, Ausztria, Svájc, Spanyolország, Belgium, Skócia

Észak-, és Közép-Amerika: Egyesült Államok (rendezőként), Kanada (rendezőként), Mexikó (rendezőként), Curacao, Panama, Haiti

Óceánia: Új-Zéland

A pótselejtezők sorsolása:

Interkontinentális rájátszás:

1.Ág

Elődöntő: Új-Kaledónia-Jamaica

Döntő: Kongói Demokratikus Köztársaság- Új-Kaledónia/ Jamaica

2.Ág

Elődöntő: Bolívia-Suriname

Döntő: Irak- Bolívia/Suriname

Európai rájátszás:

A-Ág

Elődöntő: Olaszország- Észak-Írország

Wales-Bosznia-Hercegovina

B-Ág

Elődöntő: Ukrajna-Svédország

Lengyelország-Albánia

C-Ág

Elődöntő: Törökország-Románia

Szlovákia-Koszovó

D-Ág

Elődöntő: Dánia-Észak-Macedónia

Csehország-Írország

A 2026-os világbajnokság küzdelmeit június 11. és július 19. között bonyolítják le az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban.

Borítókép: Collin Reid/AP

A délolasz futball újabb tragédiája

A mexikói labdarúgás az aranykorát éli

Új erővonalak és matematikai káosz a Libertadores-kupában

A síp mesterei, akik uralták a futballpályát

Az Independiente Rivadavia útja a történelmi csúcsig

Az olasz kisvárosi foci túlélési harca

Scaloni és az argentin valóság: véget értek a mézeshetek a világbajnoki címvédőnél

Szicíliától Velencéig: egész Olaszország a feljutó helyek sorsát figyeli a Serie B hajrájában

Mezey – Egy életmű, amelyből ma is tanulhatunk

A síp túloldalán: a futballtörténelem legmegosztóbb játékvezetői

Egyre mélyebben Messi és Batistuta egykori nevelőegyesülete

A korábbi sikeredző asszisztense rakná össze a szétlopott Botafogót